Itt egy kicsit bővebben szeretnék beszélni a városról amiben élek:
A Duna jobb partján, Budapesttől délre, attól ötven kilométerre fekszik városunk, mely vasúton, a Dunát Lórévvel összekötő kompon, a 6-os számú főközlekedési úton és az M6-os gyorsforgalmi úton egyaránt jól megközelíthető település, mintegy 3800 lakossal. Az Adonyi Kistérség központja.
Városunk Százhalombatta és Dunaújváros vonzáskörzetébe tartozik, így e két közeli nagyváros kínál megélhetést az egyre nagyobb számban megjelenő helyi ipari-, szolgáltató- és kereskedelmi vállalkozások mellett.
Adony egy dinamikusan fejlődő, értékeit becsülő és gazdagító; azon közös erőfeszítéssel munkálkodó közösséget jelent, melyhez tartozónak büszkén vallja és vallhatja magát minden adonyi. Az idelátogatók gyönyörködhetnek a Kastély-park, a Szőlőhegy, a halastavak és a Duna természeti szépségeiben; az Orbán- kápolnában, a barokk stílusban épült Sarlós Boldogasszony katolikus templomban, valamint az emlékpark köztéri szobraiban. Jóféle adonyi bort kóstolhatnak a számos pince egyikében, eredménnyel horgászhatnak, pihenhetnek, szórakozhatnak az infrastruktúrájában már inkább városi; nyugalmában, személyességében ugyanakkor inkább falusi környezetet biztosító városunkban.
A megye keleti peremén, közvetlen a Duna mellett elhelyezkedő településünk, már csak földrajzi helyzeténél fogva is, mindig jelentős színtere volt a különböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának, együttélésének. Adony a bronz – kortól lakott település, majd a római korban Vetus Salina néven a limes katonai erőssége; amit aztán már a kora középkorban királyi birtokként Odon néven; oppidumként( mezőváros) említenek az oklevelek. A király innen küldi utolsó kétségbeesett segélykiáltását az ország nemességének, Mohácsra menet.
A helyi gazdasági kultúra speciális elemeiként jelennek meg a századok során a szőlőműveléssel, a borászattal, a halászattal és vízi molnárkodással, és a számos más “iparral” kapcsolatos szokások, hagyományok. Több helyi legenda, mese és dal őrzi és örökíti tovább ma is egykori eleink gondolkodás- és érzelemvilágát, élet- és világszemléletét. Községünk is – elszenvedve a történelem viharait- áldoz a nemzeti szabadság oltárán(1848-49.); s mindkét világháború áldozatai között ott vannak az adonyiak; függetlenül nemzetiségi identitásuktól.